A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” „Jézus, szabadíts meg minket, tehetetlen bűnösöket, ellenségeidtől.”

Bevezetés
Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel... és feltámadással?
Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az elsô keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ô nézôpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. ,,Imádunk Krisztus és áldunk, mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot.''
Andrew Costello atya, C.Ss.R.

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust
Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam elôször azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérzô testének látványa mint fájdalom tôre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus, bírói székébôl megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: ,,Feszítsd meg.'' Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban.
*
Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire?... ,,Feszítsd meg!'' És amikor megszólok másokat?... ,,Feszítsd meg!'' Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a Te szemedben? Bocsáss meg nekem Jézusom.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet
Összeszedve maradék erômet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött ôrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították Ôt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább.
*
Úr Jézus, kérlek bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésével.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt
Közelrôl követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni Ôt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésôdött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az ôr belerúgott, Ô lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem Ôt és sírtam magamban.
*
Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben, magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária Veled volt és támogatott Téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával
Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam Neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az egyénben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: ,,Bátorság! Ennek így kell történnie.'' És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.
*
Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott és én elfordultam Tôled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül.

V. állomás: Cirénei Simon segít az Úrnak
Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielôbb fejezôdjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elô a tömegbôl és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem ôket.
*
Úr Jézus, sokszor megtagadtam Tôled segítségemet. Szavaidban kételkedô, önzô személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett Téged.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát
Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az ôrt, levette kendôjét és megtörölte fiam verejtékezô, vérzô arcát. Az ôr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: ,,Miért nem enyhíthetem szenvedését?'' Én már tudtam miért, és csöndben, hittel mentem tovább.
*
Uram, az az asszony mindenét odaadta Neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni Neked másokon keresztül -- de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet Neked adjam.

VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt
Fiam megint elesett és belém hasított a fájdalom arra gondolván, hogy meghalhat. Oda akartam menni hozzá, de a katona nem engedett. Valahogy felállt és lassan megindult újra. Nagy gyötrelem volt látni, ahogy fiam elesett, aztán felállt és tovább vánszorgott. De mivel tudtam, hogy ennek így kell történnie, szótlanul mentem tovább.
*
Uram, mindenki közül Mária volt a leghűségesebb követôd. Sosem bizonytalanodott el, még irdatlan fájdalma közepette sem. Bűneim miatt sokszor elfordultam Tôled és elhagytalak, sôt másokat is eltérítettem Tôled. Bocsánatodért könyörgöm, Uram.


VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait
Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok elôtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni Ôt, mint sokan mások, elvetették Ôt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem Ôt.
*
Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, Te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért!

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt
Jézus harmadik eleste még nagyobb gyötrelem volt számomra. Nemcsak mert sziklás földre esett, hanem mert már majdnem elérte a dombtetôt, ahol keresztre feszítés várta. A katonák kiabáltak, durván bántak Vele, az utolsó métereken szinte vonszolták már. Szívem elszorult, amikor elképzeltem, hogy mi fog ezután történni Jézussal. De tudtam, hogy ennek így kell lennie és kapaszkodtam felfelé a dombon, csöndben követve Ôt.
*
Szeretô Jézusom, tudom hányszor próbáltam segíteni másokon és hányszor visszakoztam, amikor kényelmetlenné vagy fáradságossá vált a segítés. Ürügyeket találtam ki a magam mentségére. Add Uram, hogy édesanyádhoz, Máriához váljak hasonlóvá, és sose húzzam vissza segítô kezemet, amikor másoknak szüksége van rám.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Mikor fiam végre megszabadult a kereszt súlyától, azt gondoltam, hogy egy kicsit megpihenhet. De az ôrök tépni kezdték ruháját vérfedte testérôl. Fiamat ilyen fájdalomban látni elviselhetetlen volt. Mégis, -- mivel tudtam, hogy ennek így kellett történnie, -- csak álltam ott és csöndben sírtam.
*
Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelôtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és elôítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak Téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban Téged láthassalak.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik
Jézust a keresztre vetették és Ô szinte önkéntesen odanyújtotta magát, hogy odaszegezzék. Éreztem szívemben a fájdalmat, amikor kezét és lábát átszaggatta a szög. Aztán felállították a keresztet. Íme, ott volt az én szeretett fiam megvetve, földi életet utolsó, kínszenvedéses pillanataiban. De tudtam, hogy ennek be kell következnie, és csak álltam ott és magamban imádkoztam.
*
Uram, mily fájdalmat viseltél el értem. És mily szenvedésen ment édesanyád keresztül, mikor egyetlen fia végtelen szeretetébôl érettünk meghalt. Mégis mindketten azonnal megbocsátanak, ahogy megbánjuk bűneinket. Segíts Uram, hogy elforduljak bűneimtôl.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán
Van-e nagyobb fájdalom egy anya számára, mint saját fia halálát látnia?! Én, aki világra hoztam és felneveltem a világ Megváltóját, tehetetlenül álltam keresztje tövében, mikor feje lehanyatlott és meghalt! Fiam földi kínja bevégeztetett, de enyém most érte el tetôfokát. Igen, ennek így kellett történnie és én ezt elfogadtam -- álltam ott és hangtalan gyászoltam Ôt.
*
Jézusom, kegyelmezz nekem azokért a rosszakért, amelyeket bűneim okoztak Neked és embertársaimnak. Köszönöm szereteted e nagy tettét. Azt mondtad, hogy az igazi szeretet életünk feláldozása barátainkért. Add, hogy mindig a barátod lehessek. Taníts meg hogy másokért éljek és Téged el ne hagyjalak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl
A tömeg már elvonult és a lárma elült. Jézus egy barátjával álltam ott mozdulatlan és néztem fel Megváltónk, fiam holttestére. Aztán két ember levette testét a keresztrôl és a karjaimba helyezték. Leírhatatlan fájdalom járta át lelkemet. Ugyanakkor örömet is éreztem. Fiam élete kegyetlen véget ért, de ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudtam, hogy ennek így kellett történnie és magamban imádkoztam.
*
Uram, kínszenvedésed véget ért. Mégis én meghosszabbítom, amikor Veled szemben a bűnt választom. Én is részese vagyok keresztre feszítésednek, ezért teljes szívembôl esdeklek bocsánatodért. Segíts, hogy életem méltó legyen Hozzád és Édesanyádhoz.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik
Jézus testét a sírhelyhez vittük és ott magam helyeztem el. Közben magamban sirattam Ôt és örvendeztem Érte. Még egyszer ránéztem szeretett fiamra, aztán mentem... A sírt bezárták és mielôtt végleg eljöttem, arra gondoltam, hogy ennek be kellett teljesülnie számodra... Csöndben, hittel fogok várni.
*
Igen Uram, ennek így kellett történnie és egyedül azért, mert Te szeretsz engem. Tôlem csak annyit kérsz, hogy igazi keresztény életet éljek. Sose mondtad, hogy az könnyű lesz. De erôs leszek, hogy bűneimet leküzdjem és csak egyedül Neked éljek felebarátaimon keresztül.

XV. állomás: Jézus feltámad
Fiam értünk felajánlott áldozatáért a legnagyobb hálával tartozhatok csak. Mégis leírhatatlan ürességet éreztem, amikor szeretett fiam nélkül kellett élnem. Két nap múltán azonban az az üresség hihetetlen boldogsággal töltôdött meg -- Jézus föltámadt! Megváltónk új életre nyitott utat. Ez az, aminek be kellett következnie, mert az Ô kifogyhatatlan szeretete a legtöbbet adta nekünk. Örökké fogok örülni -- de már nem némán, nem magamban...
*
Köszönöm Neked, Megváltóm! Köszönöm a Te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségembôl. Megpróbálom életemet megjobbítani. Segíts, hogy mindig emlékezzek a Te szeretetedre! Mária, a föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint Te és mások iránti szeretetemmel viszonozzam az Ô szeretetét!

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 69
Tegnapi: 116
Heti: 185
Havi: 4 145
Össz.: 153 605

Látogatottság növelés
Oldal: Richard G. Furey
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2017 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szent brigitta imafüzet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »