A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” „Jézus, szabadíts meg minket, tehetetlen bűnösöket, ellenségeidtől.”




I. JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK

Pilátus igazságtalanul ítélt, az emberektől való félelemből. Jézus hallgat, és bár szíve legmélyét érinti, de elfogadja az ítéletet.

Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érezzük, igazunk van. Hogyan védekezünk, ha néha csak egy bántó szó is éri a szívünket!

Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér. Add, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És, ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján akarok válaszolni.



II. JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET

Az Üdvözítő önként nyúl keresztje után. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg téged. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen.

Hogy jajveszékelünk, ha csak egy kis keresztet kell elviselnünk: könnyebb betegséget, sikertelenséget, félreismerést! Tárjuk ki mi is a karunkat, vegyük a keresztet, és viseljük Jézussal együtt magunk és felebarátaink üdvözülésére!

Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel Neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.



III. JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL

A teher nehéz, Jézus kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt megüti Őt. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll, mert rád gondol és bűneidre, amelyekért vezekelni akar.

Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én róttam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál. Add Uram kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak. Hiszen az én bűneim nyomtak le Téged az út porába.



IV. JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK

Mária követte fiát az úton. Most hirtelen megpillantják egymást. Mária a szíve mélyéig együtt szenvedett Fiával a keresztúton. Szenvedéseit egyesítette Jézuséval.

Mária szívét a fájdalmak tőre járja át, s ezért érti meg ő a mi szenvedéseinket is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt bennünk? Forduljunk hozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet Fiához, a szenvedő Megváltóhoz.

Uram, szenvedéseid óráiban vigasztalást találtál édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt!



V. CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET

Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul később megkapta a hit kegyelmének ajándékát.

Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem körülöttem az emberek szenvedéseit! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni.



VI. VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT

Veronika csekély szolgálatot tett Jézus szenvedéseinek enyhítésére, de azt együttérző, mély szeretettel. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt Jézus a legkisebb jótéteményért is.

Sokszor mi talán könnyen elfogadunk egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítunk. Pedig milyen jólesne neki néha egy-egy köszönő szó!

Uram, Te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Add Uram, hogy elsősorban irántad töltsön el gyengéd, szívből jövő hála, mert végső soron a Te kezedből kapok mindent, és magamtól semmire se mennék! De hálával akarok gondolni embertársaimra is. Kérlek, sugározd rám szent arcod vonásait.



VII. JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL

A kereszt egyre nehezebb lesz, Jézus egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. De a maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve.

Uram, bűneim oly erővel nehezednek Rád, hogy ismét a földre nyomnak. Oly nehezen szabadulok tőlük, oly sokszor elkövetem azokat. Adj erőt, hogy végérvényesen tudjak szakítani azzal a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!



VIII. JÉZUS TALÁLKOZIK A JERUZSÁLEMI ASSZONYOKKAL

Az asszonyokat megrendíti a szenvedő Jézus látása. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék Őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: "Ne engem, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" - Ezzel rá akart mutatni, hogy a cselekvés fontosabb a sajnálkozásnál.

Add Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, amikor hiányzik belőlem a lelkesedés. Sőt, éppen ilyenkor akarok Neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.



IX. JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL

Az emelkedő mindig meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Jézus szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre feszítik. Ekkor rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál súlyosabbak az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Nekik is ki akarja nyitni a mennyek kapuját.

Imáinkban gyakran emlékezzünk meg a megátalkodott bűnösökről, a szegények legszegényebbjeiről, akik nem akarnak bejutni Isten országába, noha odajuthatnának!

Uram, harmadszori elesésed által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordultak Tőled, hogy szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!



X. JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL

Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják ruháit. Mily keserűség tölthette el Jézust! De értünk elviseli! Nekünk akar erőt adni ahhoz, hogy testünket megőrizhessük tisztán, szentül. Vezekel azokért az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.

Uram, ruháidat is odaadtad. Amid volt, azzal mind vezekelsz értem. Tarts távol testemtől minden bűnös vágyat! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjem minden megszentségtelenítéstől. Benne mindig a Te kegyelmed uralkodjék.



XI. JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK

Most a legszörnyűbb következik Jézus számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Most egyedül van, és ki van szolgáltatva a durvalelkű emberek kénye-kedvének.

Így adott példát, hogy mi is készségesen vállaljuk, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselnünk.

Uram, mindenedet elvették! Most elhagyatva fekszel a keresztfán...  Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni, s felajánlani a magam és mások bűneiért.



XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz -- engedelmes a kereszthalálig. Három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal, s akkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek küldetését most befejezte.

Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.

Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és jókedvű engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, tekintsek szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.



XIII. JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL

Mária szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Arimateai József leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Most még egyszer karja között tarthatja Fiát. Nyelve nem szól, de szíve most is azt mondja: "Lásd, én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a Te szavad szerint!"

Isten akaratában való igazi megnyugvás...

Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária nyugalmát a Benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám. Nem zúgolódva, panaszkodva akarom akaratodat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással fogom teljesíteni azt.



XIV. JÉZUST SÍRBA TESZIK

Csak néhány hűséges viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg felettük. Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét.

Eljön egyszer az a nap, amikor minket is sírunkhoz kísérnek, amikor számunkra is vége lesz a kemény harc idejének. Ne féljünk ettől a naptól! Ha végigjártuk az élet keresztútját Jézussal, Ő megragyogtatja előttünk a húsvéti hajnal fényességét!

Uram, most vége keserű szenvedésednek. Itt nyugszol a sírban. Azonban hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol felett aratott győzelmed nyilvánvalóvá lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet Te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen Te haladsz előttem kereszteddel, s a zászlót, melyen királyságod felségjelvénye ragyog, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam!




 




Keresztút

 
„Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.”
(Lk 12,4)
 
„Ne féljetek! Ne féljetek az emberek ítéletétől, az élet kihívásaitól, a betegségtől, a megpróbáltatástól, de még a haláltól se. Ne féljetek, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Ne féljetek, mert a halálra kimondott igen, igen az Életre. És az Életre kimondott igen, nem a Halálnak.”
 
A  kihívó tekintetek leperegnek az összeszedett,  befele tekintő arcról. A megkötözött kezeket  belső erő tartja össze.
 
Hol  és hogyan állok én?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
I.  állomás: Jézust halálra ítélik
„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)
 
Az  Atya akaratának teljesítése nemcsak feladat,  küldetés, hanem egyben táplálék is. A  tudat, hogy az Atya tervéről van szó,  értelmet ad a szenvedésnek is, és a  nehéz percekben erősít a Megbízó közelsége.
 
A  „mindhalálig engedelmes” nemcsak a teher  súlya alatt, hanem az Atya akarata előtt  hajlik meg, egyik kezével szinte öleli  a keresztet, másikkal „tartja” a nyitott  összeszedettséget. Három lehajtott fej, két  együtt menetelő világ…
 
Merre  megyek én, és mi  táplál utamon?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk
!
II.  állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Boldogok  akik éhezik és szomjuhozzák az az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)
 
Ki  éhezheti és szomjazhatja inkább az igazságot,  mint az, akit térdre súlyt, nyom az  igazságtalanság terhe? Az igazság beteljesülésére  való vágy azonban nem jogosít fel erőszakos  megszerzésére. Aki azonban elszenvedte ezt  a súlyt is, méltó arra, hogy amikor  ideje elérkezik, elteljék vele.
 
Jézust  nyomja nemcsak a kereszt, hanem az azt  súlyosbító emberi gonoszság is. Ő azonban  ráhajol a keresztre, egy marad vele.
 
Ki  merem próbálni legalább  képzeletben ezt a helyzetet?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit Isten a szegények evangelizálására  küldött!
- Irgalmazz nekünk!
III.  állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
 
Aki  tiszta szívből igent mondott az isteni  megbízatásra, és őrzi a bizalmat bensejében,  a szenvedő emberben, a megtört Fiúban  is látja Istent. A tiszta szeretet osztozik  a szenvedésben is.
 
Óvatosan lépnek egymás felé. Behunyt szemük egy irányba néz, befelé irányuló tekintetük egy pontban találkozik. Bensőséges köszöntésükbe beleölelik a keresztet…
 
Kész  vagyok én is így  ölelni?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki Isten és az emberek áldozati ajándéka  vagy!
- Irgalmazz nekünk!
IV.  állomás: Jézus találkozik édesanyjával
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)
 
Aki  irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az  irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid  időre is, a Szenvedő sorsában osztozik,  vállára veszi és átöleli a keresztet,  megtapasztalja az életét teljessé tevő  irgalmat, találkozik magával az Irgalommal,  aki mintegy a nyomában halad, kíséri  őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon,  hanem minden nap, élete végéig, a nagy  Találkozásig.
 
Ha  Jézus válláról le is vették a keresztet,  kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt,  összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra  hangolódva, szinte azonos testtartással mennek  egymás mellett.
 
Mi  köze ennek a képnek  az én életemhez?
 
-  Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap  és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!
V.  állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)
 
Egy  talpalatnyi föld Jézus mellett – ennyi  máris övé, a szelídé, aki nem karddal,  hanem enyhülést hozó kendővel közeledik.  És ez a darabka Föld egy életre  szóló és azon is túlmutató találkozás  színhelye. A csendes, szelíd, apró gesztus  az igazi részvét jele és valódi segítség.
 
A  kendőn találkozik a két ember tekintete  és érintése. A kereszt alatt meghajló  és a térdre hulló szelídség, az isteni  és az emberi alázat egységének fókuszpontjává  lesz az a kendő…
 
Mi  az én „kendőm”  és hogyan bánok vele?
 
-  Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen  Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!
VI.  állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)
 
Maga  az Igazság szenved üldözést az igazságért.  Ő, akié a mennyek országában az Atya  jobbján lévő hely. Aki sorsában osztozik,  vele tarthat a halál után, az Életbe  is.
 
Második  elesés, második felállás… Jézus kereszthez  való viszonyulása változatlan. Talán a  katonáé változott…
 
Hogyan  alakul át az én  hozzáállásom, amikor az  első elesést a második  követi, a vágyakozást  az üldözés?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit az Atya Szentlélekkel és erővel  kent fel!
- Irgalmazz nekünk!
VII.  állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
„Boldogok a békességben élők, mert Isten gyermekeinek hívják majd őket.” (Mt 5,9)
 
A  békesség, amelyben Isten gyermekeinek élniük  kell, vagy bennük van, vagy nem létezik.  Vagy belülről árad, vagy nem érdemes  kívülről remélni. Isten gyermekeinek belső  békessége az Atya felbecsülhetetlen értékű  és minden áron megőrzendő ajándéka, amit  a Fiún keresztül áraszt ránk, a Szentlélekben.
 
Egy  asszony áldásra térdel Jézus elé, a  másik megtartja a keresztet, a harmadik  arcát eltakarva, mögöttük sír.
 
Mit  teszek én?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki számunkra új utat nyitsz!
- Irgalmazz nekünk!
VIII.  állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal
„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,11–12)
 
Három  elesés, három fokozata az igazságért való  szenvedésnek, három „boldogság”. Amikor a  gyalázathoz és üldözéshez a rágalommal  való magára maradás is társul, amikor  a legtürelmesebb ember is azt mondaná:  „most már végképp elég!”, akkor Jézus  nemcsak állítja, hogy „boldogok vagytok”,  hanem felszólít: „örüljetek és ujjongjatok!”  A mennybéli jutalom teremtettségünk céljának  elérése, amiért semmilyen ár nem túl  magas.
 
Jézus  ismét kettesben a kereszttel, térdre roskadva.  Már nemcsak öleli a fát, hanem ráhajol,  szinte eggyé válik vele…
 
Mit  vált ki belőlem ez  a testtartás?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!
- Irgalmazz nekünk!
IX.  állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
„Ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!”
(Mt 5,39–40)
 
Jobb  és bal arc, ruha és köntös –  mindez kevés a gonoszságnak, és mindennél  többet ad Jézus értünk. A szelíd  megadás a legnagyobb ellenállás. A gonoszságot  csak a megtestesült Szeretet győzi le.
 
Mintha  egyezkedne a két szempár: mit tegyünk  ezzel az utolsó ruhadarabbal? És ezzel  az emberrel, aki nyugodtan, behunyt szemmel  és imára emelt kézzel áll itt?
 
Hogyan  reagál bensőm erre  a pillanatra?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!
- Irgalmazz nekünk!
X.  állomás: Jézust megfosztják ruháitól
„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek gyermekei mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”
(Mt  5, 44–45)
 
„Erőseknek érzitek magatokat, pedig nem lenne erőtök, ha Atyámtól nem kaptátok volna azt. De nem tudjátok, mire használjátok, nem vagytok tudatában annak, amit cselekedtek…” „Atyám, irgalmazz nekik!”
 
A  kínzók összehangolt erőbevetése két oldalon,  középen az áldozat imából táplálkozó  nyugalma. Ki itt az erősebb?
 
Én melyik erőhöz csatlakozom?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki szeretett és vérével tisztára mosott  minket!
- Irgalmazz nekünk!
XI.  állomás: Jézust keresztre szegezik
„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
 
Az  elhaló élet, sok életet, minden életet  megment. A romlásból Élet fakad, az  elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra.  A kilehelt élet Életre kelt.
 
Két  személy, szemben, két oldalon. Akárcsak  az ítéletkor. De már nem a kihívóan  néző katonák, hanem térdre hullott, összekulcsolt  kezű, alázatos asszonyok. Fölöttük: áldó,  szinte ölelő karok.
 
Be  merek-e lépni ebbe  a képbe?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki saját vére által hatolt át az  egeken!
- Irgalmazz nekünk!
XII.  állomás: Jézus meghal a kereszten
„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)
 
Eddig  a pontig még volt remény, még történt  valami. Most már csak az üres kereszt,  az élettelen, lassan kihűlő test. Meddig  fokozható még ez a szomorúság? –  A Vigaszig, az igazi Boldogságig.
 
Hárman  tartják a holttestet… Vagy a test tartja  össze őket?
 
Mi  tart engem, kit, mit  tartok én?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki kiengeszteltél az Atyával és békét  szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
XIII.  állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
„Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn 2,19)
 
Testének  temploma lebontva. A harmadnap még bizonytalanul  távoli… De közeleg. A kétely és  üresség kibírása, átélése is hozzá  visz közelebb.
 
Eltűnt  a kereszt, a sötétség mindenkit még  mélyebbre nyomott…
 
Kész  vagyok elviselni ezt  az állapot? És fel  bírok-e tekinteni a  feltámadás fényének reményében?
 
-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön  élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!
XIV  állomás: Jézus szent testét sírba teszik










Weblap látogatottság számláló:

Mai: 103
Tegnapi: 116
Heti: 219
Havi: 4 179
Össz.: 153 639

Látogatottság növelés
Oldal: Keresztút
A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat… - © 2008 - 2017 - nyomaban.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szent brigitta imafüzet - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »